top of page

La petit mort

Kis halál. A franciák így hívják az orgazmust.


Fogalmam sincs honnan jutott ez pont most az eszembe, arra sem emlékszem miért tudom ezt. Van ennek bármi jelentősége?! Nem tudom.


Megrázom a fejem és a kezembe temetem az arcom. Testemmel enyhén előre dőlök, a kezeim a csupasz combomhoz érnek, nincs rajtam semmilyen ruhadarab, ami elfedné a lábaimat…Pólóban és egy szál alsóneműben összegörnyedve ülök egy széken, a házunk kertjében. Nem fázom, még dolgozik bennem a néhány perccel ezelőtti vita hevében felgyülemlett adrenalin. Mélyeket lélegzem a friss levegőből, kiegyenesedem, a hátam nekidöntöm a széknek. Arcomat a nap felé fordítom és hagyom, hogy a tavaszi nap sugarai a

bőrömet simogassák. Április van, gyönyörű és verőfényes. Tekintetem lassan körbe hordozom a kerten, ami igazság szerint csak egy nagy zöld füves hátsótelek, de jó érzéssel tölt el minden alkalommal, amikor azt mondom: kimegyek a kertbe. Néhány évvel ezelőtt, amikor ideköltöztünk egy összefüggő sártenger volt ez a rész, a korábbi tulajdonos nem művelte és be sem füvesítette.



Majd mi, gondoltuk akkor, tele voltunk tervekkel: lesz konyhakert, gyümölcsfák meg mini játszótér... hintával és csúszdával a gyereknek…





Belevetettükmagunkat mindenbe, a ház felújításába, a telek füvesítésébe és egymásba.


Szenvedéllyel telve fedeztük fel újra és újra a másik minden testrészét. Vásároltam jó néhány terhességi tesztet és mindig nagy reményekkel vártam a következő hónapot, végre velünk is megtörténik a csoda, család leszünk.


Az első félévben még igyekeztem optimista maradni, egy évig kell próbálkozni, olvastam a szaklapokban. Aggódalomra semmi ok, lelkesen kísérleteztünk tovább… aztán túljutottunk az első éven. Orvoshoz mentünk, jött egyik vizsgálat a másik után. Semmi bajunk, ne tresszeljük túl, majd jön a baba, ha jönni szeretne. Tényleg?! Megfordult a fejemben, hogy nem ártana, ha a baba figyelembe venné, hogy felvettük miatta a CSOK-ot. Legyen családi ház és nagy hátsókert…


Újabb sikertelen félév. Visszamentünk a klinikára.

Próbáljuk meg a lombikot. Mondták.


A férjem először hallani sem akart róla.

Persze, majd petricsészéből lesz gyereke, hülye ő?! Mondogatta. Napokig mérgelődött, hozzá sem lehetett szólni. Egyik este elől hagytam a jelzálogszerződést a konyhaasztalon…Két nap múlva elkezdett arról beszélni, hogy a harmadik szomszédunknak is lombikkal sikerültek az ikrek. Igyekeztem lelkesen bólogatni és idegességemben nem összehányni mindent. Ikrek?!

Jó buli lesz, hisz itt a ház és a kert. Nyugtattam magam…Ennek másfél éve már. Álmomban nem gondoltam volna, hogy három év alatt nem leszünk képesek összehozni egy gyereket. Bele sem merek gondolni, mi történt volna akkor, ha kettőt vállalunk! Ismerős zajok rángatnak vissza a valóságba. Valahol a közelben becsapódik egy ajtó és beindul egy autó. Mintha a ház felől jönne. Érzem, ahogy kiráz a hideg pedig melegem van. Lassan felállok a székről és besétálok a házba. Az adrenalin már nem dolgozik bennem, rezignált vagyok és fáradt. Hangtalanul és némán körbesétálok a lakásban, haladok szobáról, szobára.

Üresek.

Egy cetlit találok az étkezőasztalon: majd jövök. Felemelem, megfordítom, de csak ennyi áll rajta. Összegyűröm a papírt és a bedobom a szemetesbe. Ezek szerint mégis megtette.


A férjem összepakolt és elment az egyik haverjához…

Ebéd után kezdődött. Leheveredtünk a kanapéra, a televízió elé, nem emlékszem melyik filmet kezdtük el nézni, nem igazán érdekelt. Csak bújni szerettem volna, semmi másra nem vágytam a férjem nyugtató ölelésén kívül. Hozzábújtam. Simogattam a mellkasát, már éppen

elaludtam volna, amikor minden átment nélkül elkezdett vetkőztetni. Levette a nadrágomat, a fenekemet simogatta és csókolgatta a nyakamat. Próbáltam nem ösztönösen elhúzódni, egyetlen porcikám sem kívánta. A tekintetünk találkozott, hiába mosolyogtam, valamit észrevehetett rajtam, mert felugrott és elkezdett kiabálni velem, amit előtte soha nem tett.


A fejemhez vágta, hogy undorodom tőle és már csak a gyerek miatt vagyok képes lefeküdni vele. Szerettem volna elmagyarázni, hogy ez nem igaz és fogalmam sincs mit lát rajtam, de az biztosan nem undor, egyszerűen csak elfáradtam. Megvisel a gyerekért folytatott küzdelem.

Szerettem volna még sok mindent mondani, de esélyem sem volt, rövid idő alatt annyi mindent vágott a fejemhez: elmegy a haverjához néhány napra, át kell gondolni ezt az egészet, a házat, a hitelt, a babát és a házasságunkat… Olyan volt, mint egy rossz álom, először fel sem tudtam fogni. Aztán már csak dacból is visszaválaszolgattam, hogy menjen, törődőm is én vele… a vége egy hatalmas nagy veszekedés lett. Tele fájdalommal és bánattal.

Ő becsapta maga után a hálószoba ajtót, én kirohantam a kertbe. És most már nincs itt, tényleg elment. Visszajön még?!…

Újra kiráz a hideg, már egyre jobban fázom, befekszem az ágyba és magamra húzom atakarót. A paplan alatt fekve, úgy érzem, lehet ebben a kis halál dologban valami, az orgazmus tényleg olyan, mintha kicsit meghalnál. Ott abban a pillanatban egy adott ponton

nem tudsz magadról semmit, csak lebegsz.


Szeretnék most én is egy kicsit csak lebegni, tudatlanul és szinte nem is létezni…

48 views0 comments

Comments


bottom of page