„Nem hiszek a véletlen találkozásokban…Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá.…két ember nem találkozhat egy nappal sem elÅ‘bb, csak akkor amikor megértek e találkozásra… „(Márai Sándor)
SZAKTERÜLETEIM
Coaching
vezetőknek
A vezetÅ‘i lét mindennapi döntések sorozata.
​
Az út, amit bejár az ember legtöbbször magányos és kihívásokkal teli. Elvárások egész sorának kell megfelelni egyszerre több irányba:
A vezetÅ‘ kövesse a szabályokat, de legyen rugalmas.
Határozottan bánjon a beosztottakkal, de legyen empatikus.
Motiváljon akkor, amikor legszívesebben néha magára zárná az ajtót.
VezetÅ‘i pozíciókban eltöltött évek alatt volt lehetÅ‘ségem megtapasztalni, hogy milyen ez a „pop szakma”.
Ezzel kapcsolatban Kedves Olvasó megosztanék veled egy történetet.
Éva felemelte az utolsó dobozát az asztalról, már nem sírt. Szomorúan végignézett a csapaton és szótlanul kiment az ajtón. A kollégák lassan szétszéledtek, ment mindenki a dolgára.
​
Ültem az irodámban és vártam. Néhány óra múlva értekezletet tartok, válaszolok a kérdéseikre, a kimondatlanokra is.
A korábbi dolgozói reakciók érthetetlenek voltak számomra. Állandóan panaszkodtak Évára: kilóg a sorból; nem vállal túlórát, nem hajlandó új dolgokat megtanulni. Néhány alkalommal Å‘ maga jelezte, hogy szeretne máshol dolgozni. Többször kellett vele elbeszélgetnem, leígérte a csillagot az égrÅ‘l, de változás nem történt.
Egy hónappal ezelÅ‘tt a felsÅ‘vezetÅ‘m magához rendelt. Tájékoztatott, hogy elvisznek egy embert a csapatomból, státusszal együtt egy másik szervezeti egységhez. A döntés megszületett, a végrehajtás rám vár. Kérdeztem jól értem-e, hogy a kiesÅ‘ helyére nem érkezik senki. Jól értettem. Kíváncsian vártam hol a gödör, amiben még eleshetek.
Gödör nem volt, de a gyomrossal felérÅ‘ mondat így hangzott: eldöntheted ki legyen, vagy mi döntünk helyetted, természetesen az utóbbi nem tartozik a kollégákra… Hosszú mérlegelés és tipródás után Évára esett a választásom. VezetÅ‘ként a további munkaszervezés lebegett a szemem elÅ‘tt, amit az egy fÅ‘ kiesése után is meg kell majd oldanom. És Éva tényleg nem volt segítség. Behívattam, közöltem vele a döntésemet. Nem értette, tiltakozott, Å‘ nem mondott soha olyat, hogy elmenne, hisz Å‘t mindenki szereti itt… Délután tájékoztattam a kollégákat arról, hogy rövidesen Éva elhagy bennünket és máshol fog dolgozni. Sorra jöttek be hozzám, de miért pont neki, nem értik, ha azért, amit korábban mondtak akkor azt nem úgy gondolták és még sorolhatnám. Meghallgattam és megnyugtattam Å‘ket, hogy minden rendben lesz, megoldjuk, ahogy eddig.
Hosszú néhány hétnek néztünk elébe… Éva távozáshoz közeledve a megjegyzéseiknek kezdett éle és hangsúlya lenni, a csapategység kissé szétesett, többször kellett közbeavatkoznom…
Elhatároztam, ha Éva elmegy, tudatni fogom velük a mondat második felét. Ha hagyom, hogy lebegjen közöttük a bizonytalanság, teljesen szétesnek. Elérkezett a nap. Felállok a székbÅ‘l, kimegyek az irodából a tárgyalóba. Várnak. Dühösen, unottan, érzelmekkel telin.
Leülök közéjük és csak ennyit mondok: vagy Å‘ megy vagy közületek valaki, de arra semmi ráhatásom nem lett volna. Végig nézek rajtuk, az arcok, a tekintetek megváltoztak, nincsenek kérdéseik, már értik.
Ha úgy érzed, hogy ez a történet akár veled is megtörténhetett volna és lenne mirÅ‘l beszélnünk, keress bizalommal.
Coaching
teherbeesési nehezítettséggel küdÅ‘knek
Lassan egy éve orvosi várókban és kórházakban töltöm az életem nagy részét. A naptáramban a baráti találkozók felcserélÅ‘dtek vérvétel és ultrahang vizsgálatokra. A férjemmel eltöltött meghitt, romantikus légyottok átalakultak menetrendszerű és kényszeres együttlétekké.
z eddigi életem kifordult önmagából pedig nincsenek extra kívánságaim, kacsalábon forgó álmaim.
​
Egy igazán hétköznapi vágyam van: gyermeket szeretnék.
​
A szókincsem kiegészült olyan rövidítésekkel, mint hcg és tsh. Az életterem és a látószögem beszűkült: a munka, a kórház, az orvos és az otthonom világára. A sorrend néha felcserélÅ‘dik, de a lényeg ugyanaz. A váróban két vizsgálat között vágyakozva tekintek ki az ablakon.
A kórház melletti parkban feltűnik egy másik világ, ahol szerelmespárok andalognak gondtalanul és barátnÅ‘k üdvözlik egymást a viszontlátás örömével. Néha úgy érzem jó lenne egy rövid idÅ‘re félretenni mindezt, átlépni abba a másik világba és átengedni magamon az életet. A hirtelen jött gondolatot gyorsan elhessegetem… Majd lesz idÅ‘m ezekre, ha elértem az álmomat. Egyébként is mennem kell, szólítanak, vár egy újabb vizsgálat.
Kedves Olvasó, ha a történet olvasása közben összeugrott a gyomrod, mert elÅ‘fordulhat, hogy magadra ismertél, az teljesen rendben van.
​
Ültem azokban az orvosi szobákban, ha nem is ugyanazokban, de rengeteg hasonlóban. Ismerem az érzést, ami a várakozással teli hónapok reménytelensége után felemészt.
A vágyat, hogy jó lenne bárhol máshol lenni, kiszakadni és eltávolodni. Majd ezt a gondolatot követi az azonnali fejbe kólintó bűntudat, hogy nem teheted meg, nem adhatod fel, mert mindjárt eléred a célod.
Ebben igazad van, de nem mindegy, hogy milyen áron.
Ha szeretnéd megtalálni az egyensúlyt a kémcsövek uralta világ és önmagad között, keress bizalommal.
Ha erre még nem állsz készen, akkor sincs semmi probléma.
Sok erÅ‘t és kitartást kívánva az utadhoz, szeretettel ajánlom kapaszkodónak Mindenáron címet viselÅ‘ rovatomat.
​
Irodalom helye a coachingban
A coaching egy önismereti folyamat is, egy út önmagunkhoz. Az irodalom szép számmal bÅ‘velkedik olyan történetekben, amiket segítségül hívhatunk egy önismereti utazáshoz. Használhatjuk eszközként a folyamatunkban.
Engedd meg, hogy egy példán keresztül bemutassam.
„Végig gondoltam, mit vehetnék ki a hátizsákból, de minden egyes tételnél úgy éreztem, egyértelműen szükség van rá…s így nem mertem kidobni a csomagból.”
„Reményvesztetten méregettem a zsákot. Ez volt a teher, amit cipelnem kellett, s bármilyen nevetséges is, én magam tehettem róla.”
„Mostanra neve is lett: Szörnyeteg.”
Az idézetek Cheryl Strayed Vadon c. könyvébÅ‘l származnak. A fÅ‘szereplÅ‘ Cheryl addigi életét hátrahagyva elindul élete nagy kalandjára. Több ezer kilométeres túrára indul az Észak-Amerika nyugati részén húzódó Pacifikus Túraösvényen. Ezen az úton cipeli magával a hátizsákját: Szörnyeteget.
Cheryl életén keresztül ránézhetünk a sajátunkra és megállapíthatjuk, hogy mindannyiunknak van egy szörnyeteg a hátán, amit nap, mint nap cipelünk. Hol kisebb, hol nagyobb terhekkel megpakolva.
Képzeljük el, hogy ott állunk a szörnyetegünk mellett, levettük a hátunkról, lehetÅ‘ségünk van újra pakolni. Átgondolhatjuk, hogy mi az, amit szeretnénk végleg magunk mögött hagyni, amit nem szeretnénk visszatenni, mert nem cipeljük tovább.
Ebben a történetben életünk jelképe a hátizsák, tartalma pedig a terheink, problémáink. Egy egyszerű metafora is lehet alkalmas arra, hogy mély, önismereti gondolatokra sarkalljon.
Ha szenvedélyesen szereted a verseket, novellákat, regényeket és érdekelne hogyan tudnád ezt az önismereted keretében a coachingban kamatoztatni, keress bizalommal.