Az első coaching ülés első fele: a kapcsolati szerződés megkötése
Az első coaching ülés után nagyon felszabadultnak éreztem magam, szerencsére még egy kicsit egyedül lehettem otthon, így volt időm átgondolni, hogy mi történt abban a 60 percben. Azon még el kell gondolkodnom, hogy a férjemnek elmondom-e, hogy miről volt szó az első ülésen, hiszen Mariann elmondta, hogy a coaching folyamatra érvényes a titoktartás, de rögtön azt is hozzátette, hogy ez csak őt, a coachot köti, engem a klienst nem.
A kapcsolati szerződés megkötését nagyon érdekesnek találtam. Jogászként semmi különös érzést nem váltott ki belőlem a szerződés szó, hisz a napi munkám részre. Egyetlen furcsaságot éreztem csak, hogy ez most nem kerül írásba foglalásra.
Mariann elmagyarázta, hogy ez a kapcsolati szerződés a kettőnk közötti bizalom kiépítésének az alapja és arra szolgál, hogy megállapodjunk benne arról, hogy hogyan is fogunk egymással a coaching folyamat során együtt dolgozni.
Így már nem tartottam furcsának, hogy nem írjuk le. Mariann felajánlotta, hogy ha szeretném írásban is megkaphatom, de erre nem tartottam igényt. Elgondolkodtam azon, hogy egy olyan bizalmi kapcsolat, ami írásbeli szerződésre épül, mennyire lehet bizalmi?! Persze, vannak olyan helyzetek, amikor a könyvelés elszámolása, pénzügyi dolgok elrendezése miatt erre szükség lehet, de nem tartottam igényt még egy papírra, úgy döntöttem védem a fákat. Az ülés első fele ennek a kapcsolati szerződésnek a megkötéséről szólt, egy könnyed hangulatú beszélgetés keretében.
Próbálok visszaemlékezni arra, hogy miket sikerült megjegyeznem:
nincs telefonhasználat és evés, inni lehet
mivel ez nem egy kiképzőtábor, ha esetleg lenne valamilyen betegségem, ami miatt szükséges, hogy többször egyek vagy valami sürgős telefont várok, akkor természetesen mindegyik megoldható
a digitális detox amiatt fontos, hogy el tudjak mélyülni a folyamatban
hetente fogunk találkozni, ugyanabban az időpontban, 60 perces időkeretekkel, abban a helyiségben, ahol az előzetes konzultációt is megtartottuk
ha valakinek valami közbejön akkor jelez a másik felé, mert zajlik az élet és bármi történhet. A késést és a lemondást is lehetőség szerint jó lenne, ha jelezném majd Mariann felé. Ha késem akkor az az én időmből megy el, mivel vannak utánam, így érhető, hogy tiszteltben tartjuk egymás idejét.
lemondás esetén, ha nem két nappal az alkalom előtt teszem meg, meg kell térítenem az alkalom díjának 50%-át. Ez is teljesen elfogadható.
Mariann újra elismételte, hogy a coaching nem terápia és nem tanácsadás. Jelen és jövő fókuszú, a múlttal annyiban foglalkozik, amennyiben az a jelen megértéséhez szükséges.
„Én-fókuszú”, ami azt jelenti, hogy kliensként én vagyok a fókuszban, nem a coach, az én megéléseim a fontosak. Ebből adódóan a folyamat során előfordulhat, hogy szembe kerülök önmagammal, egy-egy olyan döntésemmel, ami elől jobb lenne elbújni, ilyenkor a merülési mélységet én határozom meg, ha nem komfortos, akkor ezt jelezhetem, akár egy szóval is. Ezt az egész folyamat során megtehetem, hiszen értem, a kliensért van. Ez a szó lehet a „passz”, de lehet egy általam választott bármelyik másik szó. A coaching erőteljes önreflektív gondolatokra sarkallhat, egy önismerti munka az én egyéni felelősségvállalásommal, így a munka 51%-ban rám, a kliensre hárul és 49%-ban a coachra. Végre megtudtam azt is, hogy miért emlegeti folyton Mariann azt, hogy ez egy folyamat: azon túl, hogy hetente rendszeresen találkozunk, számít az ülések között eltelt idő, ilyenkor jobban felerősödik az én fókusz, megérnek az ülésen elhangzott szavak, gondolatok és átélt érzések. A magammal való foglalkozás, elmélyülés érdekében előfordulhat, hogy ad házifeladatot, kérdezte, hogy van-e ezzel problémám. Nem igazán volt. Újra elmondtam Mariannak, hogy nem vagyok benne semmilyen segítő folyamatban, persze értem én, hogy az előzetes konzultáció után nem lehetett biztos benne, hogy visszajövök, így erre itt ismét ki kellett térni. Mariann jelezte nekem, hogy ő szokott jegyzetelni, nekem ezzel sem volt problémám. Legalább kliensnek rugalmas vagyok, ez is valami – állapítottam meg. Végül megkérdezte, hogy ez így rendben van-e számomra, van-e esetleg valami, amitől még biztonságban érezném magam? Nem igazán jutott eszembe semmi, így jeleztem, hogy haladhatunk tovább. Megegyeztünk még abban, hogy ez a kapcsolati szerződés bármikor bővíthető. Rátértünk az ülés második részére.
Comments